Alig ismerek olyan könyvelőt, aki ne panaszkodna a túlhajszoltságra, vagy akin ne látszódnának ennek a tünetei, legalább az év első felében.
A zárás időszaka mindannyiunkat megvisel, azonban az a tapasztalatom, hogy nem kell feltétlenül megbolondulnunk ebben a helyzetben sem. Több könyvelőirodában dolgoztam, mielőtt a sajátomat megnyitottam volna és tényleg azt hittem, hogy ezt másképp nem lehet csinálni. Az nem éri meg, hogy annyi ügyféllel dolgozzunk, amennyit negyedévkor nyugodt tempóban meg tudunk csinálni, hiszen akkor havonta a „lábunkat lógatjuk”, ha pedig a havi feldolgozandókra építünk, negyedévkor biztos a túlóra. Szóval tudom, mire gondolsz most. Arra, hogy ez egy ilyen szakma, tetszik, nem tetszik, meg kell szokni. Ha alkalmazott vagy, akkor úgy gondolod, hogy nincs ebbe beleszólásod – elő is fordulhat, de én nem nyugodnék bele -, ha vállalkozó, akkor pedig egyértelmű számodra, hogy másképpen nem tudod megoldani.
Hadd mondjam el neked, hogy három éve nyitottuk meg az irodánkat, van két alkalmazottunk is, de tényleg csak nagyon elvétve fordul elő, hogy valakinek benn kell maradni, és akkor is esetleg délután négy helyett hat óra körül megy haza.
Velem alkalmazottként előfordult már az is, hogy májusban reggel nyolctól éjjel kettőig dolgoztam minden nap. Szombat-vasárnap is, egész hónapban. A túlhajszoltság hosszú távú következményein túl rögtön jön a bűntudat: gyereknap kimarad, vagy csak apa viszi a parkba a kicsi fiút/lánykát. Főzni nincs idő, a takarítást is apa végzi, a családdal nem is nagyon találkozunk.
Volt, hogy szívinfarktus gyanúval vitt el a mentő március 2-án, amikor az egyéni vállalkozókon és az éves áfákon túl voltam. Akkor persze megfogadtam, hogy leállok, de hát munka mindig van… Alkalmazottként két dolgot tehetsz:
- Beszélsz a főnököddel, hogy vegyen fel még valakit, mert ez így nem működik. Elmondod a problémáidat és ő meg fogja érteni, kerestek valamilyen megoldást. Nyilván nem fog rajongani az ötletért, de az a tapasztalatom, hogy rugalmasak a vezetők, főleg a könyvelők e tekintetben, hidd el, érti, miről beszélsz.
- Ha nem érti, azonnal keress másik munkahelyet és mondj fel. (Ha lehet, ebben a sorrendben, bár én ennél forrófejűbb vagyok.) Ekkor két eshetőség adódik:
- Vagy azonnal keres megoldást (vesz fel melléd valakit), mert tudja, hogy értékes vagy és az olyan alkalmazott ritka, mint a fehér holló.
- Vagy pedig találsz egy normális irodát, ahol nyugodtan dolgozhatsz.
Tudom, ez így elsőre merésznek tűnik, de ha jobban belegondolsz, te is megérdemled, hogy normális életed legyen, még akkor is, ha a könyvelést választottad hivatásodul és meglátod, a munkáltatók nagy része kapva kap az értelmes, dolgozni szerető könyvelő alkalmazott után!
A vállalkozó könyvelőknek szóló megoldásokról a következő bejegyzésemben olvashatsz!