Évekkel ezelőtt történt, még igen fiatal könyvelő koromban, hogy a könyvelőiroda egyik ügyfele úgy döntött, hogy a tudásom nem elegendő a társaságuk könyveléséhez és felmondta a főnökömmel a szerződést.
A helyzet koránt sem volt rózsás, a levelezés közötte és a főnököm között igen csúnyára sikerült, fiatal volt, borzasztó dolgokat írogatott minősíthetetlen stílusban és főleg nagyon tiszteletlenül.
A mondat, ami akkor nagyot ütött, a következő volt: „egy képzetlen könyvelőirodai alkalmazott küszködik a zárásokkal!” Könyvelőirodai alkalmazott voltam ugyan, de nem voltam képzetlen (honnan is tudhatta volna, annyira nem volt tájékozott) és nem küszködtem. A levelet a mai napig őrzöm…
A könyvelési anyag átvételére a könyvelőirodában került sor, ahol dolgoztam, a kedves ügyfél az új – tapasztalt és képzett – könyvelőjével érkezett, aki gondosan felügyelte az átadás-átvételt, majd egy óvatlan pillanatban közölte az ügyféllel, hogy a kapott főkönyvi kivonat egészen biztosan rossz, ahogy valószínűleg az egész könyvelés is, hiszen negatív a bank egyenlege!
Ebben a pillanatban tudtam, hogy ez „minőségi” csere lesz! Az ügyfelet természetesen megnyugtattuk, hogy a bankszámlája követel egyenlege „csak” a rulírozó hitelkeretének pillanatnyi állását mutatja…
A kollegina tájékozatlansága félelmetes volt, ugyanis egyáltalán nem ritka, hogy a bankszámla kivonaton negatív összeget látunk, tehát a banknak a főkönyvben követel egyenlege van. Miért is ne lenne? Hiszen a bank egyes hiteleket a folyószámlán vezet és a könyvelésünknek meg kell egyeznie a bizonylatunkkal, ami ebben az esetben maga a bankszámla kivonat!
Év közben egyébként ezzel nem is szokott gondunk lenni, szépen könyvelgetjük az összegeket és pipáljuk a bank egyenlegét, ha az megegyezik az általunk könyvelttel.
Amikor azonban eljön az év vége és nekünk el kell készítenünk a társaság mérlegét, egyszerűsített éves beszámolóját és a XX29-es bevallást, akkor nem értjük, hogy mi a gond a pénzeszközeinkkel. Láttam már olyan mérleget, ahol negatív volt a pénzeszköz és nem az volt az oka, hogy nem tettek be a tagok elég tagi hitelt a készpénzes számlák fedezetére, hanem az, hogy a negatív bankegyenleg a mérlegben a pénzeszközök soron volt kimutatva.
Ami hatalmas hiba!
A számvitel kevés kivételtől eltekintve általában a logikára épül. Ezért szeretem. Gondoljunk bele: hogyan is lehetne pénzeszköz a „mínusz”? Természetesen nem lehet. A bankszámla negatív egyenlege ugyanis valójában egy hitel, amit a banktól kaptunk. Ebből következőleg tehát kötelezettség. Tovább megyek: ezek általában rulírozók, ami azt jelenti, hogy amint érkezik rá jóváírás, visszavonódik a hitel és néhány napig (jó esetben akár hónapokig is) pozitív lesz az egyenleg. Emiatt pedig rövid lejáratú kötelezettség.
Tudnunk kell tehát, hogy ha év végén, pontosabban a mérleg fordulónapján a bank egyenlege negatív, akkor a bankot a mérlegben nem a pénzeszközök között, hanem a rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni. A mérleg készítése előtt át kell ide sorolni! Ez nálam egy excel táblázatos kimutatást jelent, amiben a főkönyvi kivonatból felsorolom a rövid lejáratú követeléseket illetve a rövid lejáratú kötelezettségeket, majd innen írom be az összegeket a mérlegbe.
Arról, hogy melyik kategóriába mi tartozik, később még írni fogok. Szerintem májusig a beszámolókészítés rejtelmeivel foglalkozunk, hogy a megfelelő időben legyek a segítségetekre!