Szerző:

Megvannak már a kötelező kreditpontok?

Tudjuk ugye, hogy a számviteli törvény 152. §. (1) bekezdése szerint a könyvviteli szolgáltatást végzők kötelesek a már megszerzett ismereteket naprakészen tartani, fejleszteni, a változásokból eredő követelményekkel összhangba hozni. Ennek érdekében kötelező számukra a szakmai továbbképzés.

Ennek módját a 93/2002. (V.5.) Kormányrendelet fogalmazza meg. A jogszabályi előírásoknak megfelelően a regisztrált mérlegképes könyvelők 2015. január 1. és 2015. december 31. között tehetnek eleget továbbképzési kötelezettségüknek.

Sőt! Újabban a mérlegképes könyvelő regisztrációnak egyebek mellett az a feltétele, hogy a regisztrációs kérelem mellé csatolva legyen a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban teljesített – a kérelemben megjelölt szakterületre előírt – továbbképzési kötelezettségről szóló igazolás.

Most már mindent tudunk, lehet választani a megfelelő képzések közül.

Én már megszereztem a krediteket – bár még nem küldték az igazolást, remélem nincs semmi probléma -, de az idei évvel nem vagyok maradéktalanul elégedett.

Nem, nem arról akarok beszélni, hogy melyik előadó milyen, meg hogy én melyik képzést szoktam választani. Mindig ugyanott veszem igénybe ezt a szolgáltatást és hogy őszinte legyek, elsősorban az ár és a hely közelsége motivál. Jó, ha felhívják a figyelmemet a változásokra, de úgysem tudom megjegyezni ezeket és egész évben a törvényeket bújom…

Tavaly először választottam online képzést, mert áprilisban született a fiam, így addig egyrészt esélytelen lett volna továbbképeznem magam (azt sem tudtam, mihez kapjak a zárások és a negyedév közül) másrészt pedig egyébként is az év végi továbbképzéseket szeretem, mert akkor már alakulgat a következő év is…

Ó, nagyon bevált ez az online dolog! Néhány videót végighallgattam – akkor, amikor tudtam rá időt szakítani -, volt rá az első videó elindításától számítva két hetem, majd megkaptam róla az igazolást. Közben meg tudtam etetni a kisfiamat, tisztába tudtam tenni, oda tudtam hozzá szaladni, ha szükséges volt, hiszen egy kisbabával mindig van teendő. 🙂

Idén is úgy gondoltam, ez lesz a megfelelő forma, hiszen még mindig itthon vagyok vele, majd jövőre megy bölcsibe, úgyhogy meg is rendeltem. Október 20-a után – mikor, ha nem most? – megnyitottam az első videót és mit látok? Figyelmeztetések hada fut rajta, hogy “a videót nem lehet megállítani” (hmmm?), “rendelet szabályozza, hogy a képzés alatt jelezni kell a jelenlétet” és erre a “videó lejátszása közben 60 mp áll rendelkezésemre“. Sok mindenre gondoltam ezek olvasgatása közben, de végül beláttam, hogy ez fontos! Nehogy már elindítsam a videót és elmenjek vásárolgatni meg moziba. Vannak olyan könyvelők, akiket valahogy’ erőszakkal csak rá kell venni, hogy kövessék a változásokat, hiszen maguktól nem olyan kíváncsiak. 🙂

Szóval izgalommal vegyes kíváncsisággal elindítottam az első videót. Megmondom mikor: amikor este elaltattam a gyermeket. Mert ha meg sem lehet állítani, akkor mit csinálok, ha éppen elesik – most indult el egy hónapja -, vagy a laptopon traktort kell neki mutatnom, vagy hozza a cicás könyvet és mutatná benne a labdát, én meg elmulasztom megnyomni a gombot???!!! Mert az az egy perc gyorsan eltelik ám! Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a számvitel modulban volt 100 perces videó is és egyébként is mind 90 perc fölötti…

Na mindegy, vártam a gombot, ami cirka 40 perc után meg is érkezett. De hogy milyen alattomosan! Képzeljétek el, hogy a hölgy nyugodtan beszélt tovább, miközben egy rózsaszínű sáv (ami tök szép volt amúgy) hangtalanul megjelent a videó fölött, hogy “Itt van még? Nyomja meg gombot, ezzel jelezve, hogy részt vesz a képzésen!” Mellette pedig számolt vissza a számláló 60 mp-ről…

Szóval: értem én, hogy ez fontos. Azt is értem, hogy kötelező. Azt viszont nem értem, hogy miért gondolja azt valaki, hogy jobban megértem az anyagot, ha meredten nézek egy hölgyet, aki 60 (90, 100) percen keresztül ül egy asztalnál a laptopjával. Egy percem van, könyörgöm! Hátat sem mertem fordítani a laptopnak, nehogy elábrándozzak két percig a vacsorám készítése közben és elmulasszam a gombot, mert különben kezdhetem újra nézni és hallgatni az elmúlt 40 percet (számvitel videóknál 1 óra múlva jelent meg a felirat)! A hűtőhöz való odarohanás, üdítő kivétele és öntése sem egy perces művelet – tapasztalat -, de azért volt, hogy megkockáztattam… Úgy éreztem magam, mint amikor egy jó mozifilmhez készülök elő. Kényelmesen elhelyezkedtem, amikor minden elcsendesedett, nasi, üdítő, babaőr és hallgattam, hogy mihez tartsam magam a munkámban ezután.

Komolyra fordítva a szót: tényleg azért választottam ezt a képzési módot, mert nincs időm a pici miatt egész napra beülni valahová. Jobban örültem volna, ha amellett, hogy hallgatom az előadásokat, legalább hallótávolságon belülre el tudok távolodni a laptopomtól, vagy meg tudok nyitni egy másik ablakot rajta, hogy közben néhány dolognak még utánanézhessek. Nem esett jól éjszakánként itt ülni emiatt a gépem előtt, mert bár hosszúnak tűnik a két hét, de egy kicsi gyerek mellett bármire számítani kell, pláne, ha nem jellemző, hogy végigalussza az éjszakát… Igyekeztem minél előbb túl lenni rajta.

Nekem rosszul esett ez az “alattomosság”, egy hangjelzés sokat segített volna…

 

 

Share Button

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.